Fejlődés szenvedéseink által

2019.04.21

Küzdelmek, megpróbáltatások, mélységek .... ezek sajnos életünk velejárói, melyeket, akármennyire is szeretnénk elkerülni, előbb- vagy utóbb mindannyiunkat utolérnek. És amikor ez bekövetkezik érezhetjük úgy, hogy egy világ omlott össze bennünk... gondoljunk csak szeretteink elvesztésére.... El sem tudjuk képzelni, hogy az élet nélkülük is folytatódhat ... márpedig az élet ilyenkor sem áll meg ... az élet megy tovább. 

Mit tehetünk, mihez kezdhetünk egy-egy ilyen emberpróbáló időszakban, és miért van az, hogy míg az egyik ember belebetegszik az általa átélt traumába, egy másik ember erősebbé válik és növekedik általa? 


Nincs hozzá fogható



Azt gondolom, nincs ahhoz hasonlítható állapot, mint amit akkor él meg az ember, amikor valamilyen szörnyű tragédia következik be életébe. Számtalan érzés és gondolat jár együtt a traumát követő állapottal, pl.: csalódás az életben, emberekben, fájdalom, hiány, üresség, kilátástalanság, reményvesztettség, igazságtalanság érzése, és még sorolhatnám. De hogy néhány gondolatot is említsek: Miért pont velem/velünk történt? Mihez kezdjek ezután az életemmel? Most már nincs értelme az egésznek... stb. Továbbá azt érezzük ilyenkor, hogy egy olyan élethelyzetbe kerültünk, amivel nem tudok megküzdeni, nincsenek meg hozzá az eszközeim, mert hatalmasabb, és erősebb, mint én. 



Mitől függ a "hogyan tovább"?


Ahogy azt a bevezető sorokban is írtam, minden ember másképp éli meg a trauma utáni időszakot, eltérések mutatkoznak abból a szempontból is közöttünk, hogy kinek mennyi időre van szüksége a felépüléshez, gyógyuláshoz.

1. Ami mindenképp meghatározó ebben az az, hogy milyen érzelmi állapotban volt az illető akkor, amikor az adott tragédia bekövetkezett az életében. 

2. Ezenkívül fontos az is, hogy milyen erőforrások állnak rendelkezésünkre, melyekre támaszkodhatunk. 


Értelmet adni az érthetetlennek


Victor Frankl, osztrák neurológus és pszichiáter, pszichoterapeuta, a koncentrációs táborban megélt tapasztalatait tárja elénk ,,Mégis mondj igent az életre" c. könyvében, melyben leírja azt is, hogy nagyon fontos, hogy még a legembertelenebb élethelyzetben is képesek legyünk keresni, és meglátni a szenvedés értelmét. Mert, ha látjuk azt, hogy mi értelme mindannak, ami éppen velünk történik, akkor ez kapaszkodót nyújthat a túléléshez. 



Az egyik legtanulságosabb út


Bizonyára Te is sokszor hallottad már azt a mondást, hogy : Majd az idő begyógyítja sebeket! Azt gondolom ennyire azért ez nem egyszerű. 

Amíg az idő begyógyítja a sebeket, mi nem passzívan vagyunk jelen ebben a folyamatban, hanem kínzó, gyötrelmekkel teli órákat, heteket, hónapokat, és éveket élünk meg, mire eljutunk oda, hogy megállapítjuk, túléltük ezt is. 

És sok esetben nem csak azt mondhatjuk el, hogy túléltük azt, amiről korábban azt gondoltuk, hogy lehetetlen, hanem elmondhatjuk azt is, hogy változtunk. Megállapíthatjuk azt, hogy nem az vagyok már, aki voltam. Mert erősebbé váltam, olyan tulajdonságokat ismertem fel önmagamban, amelyekről addig nem tudtam. 

Sok esetben rájövünk arra is, hogy mennyi dolog van az életben, amiről helytelenül gondolkodtunk. Pl. Problémát csináltunk olyan dolgokból, melyek ma már fel sem tűnnek. Igen, azon túl, hogy egy új részünket, új oldalunkat ismerhetjük meg, előfordul egy-egy traumatikus helyzet megélése után az is, hogy megváltozik az élethez való viszonyulásunk. 

És a harmadik nagy terület, melyre jelentős hatással van egy-egy tragikus élethelyzet: az emberi kapcsolataink. Vannak az életünkben olyan kapcsolatok, melyek nem bírnak el egy-egy komolyabb, emberpróbáló élethelyzetet. Így küzdelmeink során sérülnek ezek a kapcsolatok, majd lehet, hogy véget is érnek. De vannak az életünkben olyan kapcsolatok is, melyek még erősebbé válnak megpróbáltatásaink során, és ezáltal rendkívül értékessé is lesznek. Értékesebbé, mint amilyenek valaha voltak.  


Forrás:

Victor E. Frankl (2017): Mégis mondj igen az életre! Európa Könyvkiadó Kft., Budapest.

Edith Eva Eger (2019): A döntés. Libri Könyvkiadó Kft., Budapest